Hirdessen itt

Progresszív dzsihád – Végre valaki ki merte mondani az igazságot!

Noha az olvasó azt hihetné, hogy csupán frappáns újságírói fordulatot kerestem a cím­adásommal, a nyugati nőjogi progresszió élharcosa, a palesztin–amerikai Linda Sarsour nemrég tényleg dzsihádot hirdetett Donald Trump ellen. A tömeg naná hogy megtapsolta. Sarsour, aki egy haját elfedő, magát „büszke amerikai muszlimnak” tartó, baloldali retorikát használó nő, jelenleg heves tűz alatt áll megjegyzései miatt. Állítása, miszerint a feministáknak dzsihádot kell tenniük, vérig sérti a dzsihád összes áldozatát – írta nagyon helyesen a Breitbart. Sarsour azonban nem csak emiatt került bajba.
Korábban felhívta követőit izraeli katonák bántalmazására, undorítónak nevezte Izrael államalapító eszméjét, a cionizmust, támogatja a női körülmetélést, vagyis a nemiszerv-csonkítást, és kifejezte tiszteletét egy muzulmán hitszónok iránt, akit a szeptember 11-i merénylet inspirálói között tartanak számon.

Minden józan ember okkal döbbenhetne meg azon, hogy egy ilyen szélsőséges nőszemély az amerikai feminizmus úttörője lehet. Elvégre ha a logikus elvképviseletet számonkérjük a baloldalon, egy, a nők elnyomását és az antiszemitizmust képviselő vallásos gyűlöletszónok köszönőviszonyban sem lehetne a baloldallal. Ám az idők változnak, még akkor is, ha Magyarországon egy kicsit talán lassan.

Hivatkozva Sebes Gábor kiváló írására (Illiberális kiáltvány, Magyar Idők, 2016. január 30.), fontos felismernünk, hogy a baloldal egy elnyomási rendszerben szemléli a világot. Ez a szemlélet a jó és rossz klasszikus szempontjait felülíró újmorál rendszere: az „elnyomó” mindig erkölcstelen, az „elnyomott” pedig mindig erkölcsös benne. Még akkor is, ha az „elnyomó” izraeli civilt lövi le az „elnyomott” terrorista, az utóbbi lesz morálisan „jó”.

Kathryn P. Morgan baloldali amerikai szociológus 1995-ös cikkében, amelyre érdemes rákeresni az interneten, látványosan szemléltette ezt a rendszert. Egy egyenes vonal felett szerepelnek az elnyomók, vagyis a maszkulin férfiak és a nőies nők, a fehérek, a férfiak úgy általában, az egészséges és termékeny emberek, az angol anyanyelvűek, a jó oktatásban részesültek, a szép emberek, az európaiak, a keresztények és a közép- és felsőosztálybeliek. Alul, az elnyomottak között szerepel mindezek ellentéte.

Helyezzük el Linda Sarsourt a tengelyen: nő, nem angol az anyanyelve, nem európai és muszlim. Ergo „jó”. Lehet, hogy dzsihadista, antiszemita, és női politikai ellenfeleit azzal fenyegette, hogy – pardon – „ki kéne vágni” a nemi szervüket, de mindez nem számít. Mert elnyomott és kész. Üdvözlet a posztmorális nyílt társadalomban!

Az önreflektálás fontos konzervatív gyakorlat, így be kell látnunk: hasonló logika szerint a hazai jobboldalon domináns népi oldal is gondolkodott a múltban.

Mivel a hazai történelem sajátos jellegéből fakadóan a magyar kapitalizmusban kiemelkedő szerepet játszottak a zsidók, így a gazdaságilag harmadik utat képviselő népi oldal, amely nem akart sem kapitalizmust, sem pedig kommunizmust, emberséges népi társadalmat keresve helyette, a zsidókat automatikusan az elnyomó kategóriába helyezte.

A soá borzalmait követően persze nehéz lenne Magyarországon bármifajta vélt „zsidó dominanciára” mutogatni, így hát számos népi véleményformáló az izraeliek ellen fordult, a palesztinokhoz hasonlítva a magyarokat. Emlékezzünk csak a Jobbik arab–magyar testvériség napjára 2010. szeptember 11-én! Kellett néhány dolog, hogy ez megváltozzon: a magyar baloldal is felkarolta az antiszemita muszlim bevándorlók ügyét, a muzulmán kisebbség merényleteket követett el Európa-szerte, a bevándorlást erőltető Soros György nagy ellenfele, Izrael állam pedig Orbán Viktor kormánya mellé állt. Így talán már a hazai népi oldal is egyszer és mindenkorra elfelejtheti a „szegény palesztin szabadságharcosok” képét és meglátja bennük azt, amit képviseltek: a kereszténységet is gyűlölő iszlám dzsihádot.

A baloldal prominensei úgyis készen állnak, hogy betöltsék az űrt. A 444 legutóbbi idevágó cikkei mind az európai iszlamofóbiáról szólnak, nem pedig a keresztények és zsidók elleni merényletekről. A szélsőbaloldali Kettős Mérce legutóbbi vonatkozó cikkcímeit is érdemes megnézni. „Dzsihád és kapitalizmus”, amely arra utal, hogy valamiképp a gazdasági jobboldal felelne a dzsihádért, nem pedig maga az iszlám.

„Kiakadtak, mennyire durva a Korán, pedig valójában a Bibliából idéztek nekik”, egy kis kulturális relativizmus a melegjogi élharcostól, Papp Szilárd Istvántól, aki éleslátón a kereszténységben és az iszlamofóbiában azonosította a melegekre leselkedő legnagyobb veszélyt, nem pedig a homoszexuálisokat épületekről ledobáló iszlámban. S végül: „Muszlimok indítanak kampányt az ISIS ideológiája ellen.” Méltatandó, de talán nem ez a lényeg az iszlám és az Iszlám Állam kapcsolatában.

Jellemző, hogy az utóbbi cikk dátuma 2015. Ez ugyanis a baloldali média megoldása az iszlám szélsőségre: nem ír róla, hiszen nem illik a narratívájába, azaz az elnyomási rendszerbe. Lehetne cikkeket szentelni a megcsonkított nőknek, a Nyugat-Európa-szerte burjánzó becsületgyilkosságoknak (cikkem írásakor friss hír, hogy egy brit lányt „becsületből” daraboltak fel és rejtettek el egy hűtőben), de erre nem fog a tolluk. Ugyanígy operálnak a baloldal politikusai.

A dolgok a helyükre kerülnek, a világ többi országában beállt frontok hazai téren is kialakulnak. Nemrég az Átlátszó blog, amely szintúgy a Soros-alaptól kap pénzt, vádolta meg Izrael államot és a cionizmust a holokausztban való részvétellel. Rövidesen ott tarthatunk, mint Anglia, ahol a Munkáspárt egykori londoni polgármestere, Ken Livingstone ugyanezzel vádolta a zsidóságot, azaz deklarált holokauszttagadó volt. Persze ez nem meglepő egy olyan párttól, amelynek elnöke, Jeremy Corbyn barátjának nevezte a Hamász terrorszervezetet, a hébert pedig fasiszta nyelvnek.

Hasonló logikát követ Soros György is. Ő az Adalah arab „civil szervezetet” pénzeli, amely az Izrael-ellenes uszításnak és a zsidó állam „apartheidországként” való leírásának szentelni az idejét. Egy másik, Soros által pénzelt szervezet nyílt célja olyan arab ügyvédek képzése, akik aktívan részt vehetnek Izrael gazdasági bojkottálásában, a végtelenül ostoba nevű BDS mozgalomban. Szintúgy Soros támogatását élvezi az International Crisis Group nevű szervezet, amely a világ legnagyobb iszlamista szervezete, a Muslim Brotherhood közéleti normalizálásáért lép fel.

Talán mondani sem kell, hogy utóbbi szervezet antiszemita megnyilvánulásainak és Izrael-ellenes uszításainak hosszú története van. Szintúgy felmerült már, hogy a Soros által támogatott oktatási intézmények egy része antiszemita hangot üt meg, és diákok is panaszkodtak már a sajtóban emiatt. A „nyílt társadalom” legnagyobb pénzes prókátora kéz a kézben jár a keresztények, zsidók vagy éppen melegek számára teljesen zárt muszlim világ hírnökeivel.

Nincs olyan elemzőcég vagy intézet, amely ne írna arról, hogy korábbi, szilárdnak hitt világunk politikai sáncai mozognak, rendszerei meginogni látszanak. Érdemes ilyenkor megfigyelni, mivel foglalkozik a hazai baloldali média és az ellenzéki véleményformálók: a BKK viselt dolgait fújják fel, mintha az egyenlő lenne a magyar kormánnyal, valami földre rántott tusványosi nőt emelnek piedesztálra – valóban otromba dolog volt bántani, de komolyan harminc vezércikket érdemel? Vagy éppen a „lerohad a lábunkról a cipő” mantráját ismételgetik.

Lassan évek óta nem tudnak reflektálni a világ nagy eseményeire, kezdve a menekültválságtól Trumpon át az Izrael–V4-szövetségig. Külpolitika terén több éve egyedül a jobboldali sajtó megbízható hírforrás Magyarországon. Amikor pedig a jobboldali sajtó munkatársait azzal vádolják, hogy propagandát írnak vagy bértollnokok, akkor nyugodtan dőljenek hátra a tisztelt kollégák: nem a jobboldal írta az antiszemita, homofób és maguk között terroristákat rejtegető migránsok tömegeiről, hogy „az a baj, hogy továbbmennek” (Bede Márton, 444, 2015. szeptember 8.).

A szerző történész

Forrás: magyaridok.hu

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések