Az amerikai követség „aggódik” a civiltörvény miatt. Ez igen jó hír a bürokráciát karcsúsító Trump elnöknek, ugyanis a jelek szerint a Szabadság téren hihetetlen mennyiségű szabadideje van az Obama-érából itt ragadt diplomatáknak.
Tegnap délután hosszú percekre megállt a forgalom Budapesten. Az emberek rémülten néztek egymásra, szeretteiket tárcsázták. Volt, aki máris rohant a közeli boltba lisztet, cukrot és babkonzervet vásárolni. Kovács Tivadar nyugdíjas belsőépítész pedig végső elkeseredésében egy biciklifutár elé vetette magát.
Az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége ugyanis kitett egy közleményt a honlapjára, amelyben jelezte, hogy az USA aggódik az új magyar civiltörvény miatt.
Mi a gondjuk? Először is az, hogy „megbélyegez” egyes civil szervezeteket. S mi az az orbáni billog, ami „elrettentő hatással lesz a magyarok önszerveződésére és azon képességére, hogy aggodalmaikat demokratikus úton hozzák a kormány tudomására”? Hát az, hogy ha külföldről pénzelik őket, akkor azt oda kell írni a propagandaanyagokra.
Szemét dolog ez, mi? Legalább annyira, mintha egy instant levesen számonkérjük, hogy mi van benne, miből és ki készítette. Persze egy, az „emberi jogok és a polgári szabadságjogok védelmét” zászlójára tűző szervezetet nem kanalaz be senki, az Pesten legfeljebb az ember agyát emészti el szózataival.
Tudj’ Isten, valahogy azt a félelmet sem osztom, hogy az Amnesty Internationalt, a TASZ-t vagy éppen a Helsinki Bizottságot elrettenti a buli-tüntik pénzelésétől a „külföldről támogatott” jelzős szerkezet használata. Tartok tőle, hogy Soros György egyéb önszerveződései sem zárnak be holnap csak azért, mert az amerikai nagykövetség úgy látja: a „kormányzati kontextus” azt sugallja, hogy a „társadalom érdeke ellenében tevékenykednek”.
Könyörgöm, mit kell ezen már sugallani?
Végezetül a kedvenc részem a kerek 140 szavas „aggodalomból”: „a törvény visszalépést fog eredményezni a NATO, az EU és az EBESZ által képviselt egyesülési jog és szólásszabadság érvényesülése tekintetében, valamint a civil szervezetek támogatása iránti közös elkötelezettségünkben”.
Srácok, ez komoly? Először is, léci-léci meséljétek már el, hogy az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségnek mi a túró köze van két európai szervezethez, az EU-hoz vagy az EBESZ-hez?! S ha ezzel megvagytok, regéljetek arról is, hogy egy katonai szövetség, a NATO hol és milyen formában képviseli az egyesülési jogot, a szólásszabadságot, valamint a civil szervezetek támogatását?
Vagy ez egy diszkrét fenyegetés, hogy bombázva lesz Budapest, ha a Soros-fiúk nem vonulhatnak be a Parlamentbe?! És a NATO felfegyverzi a Pride-aktivistákat, Gulyás Marci meg kap egy aranyozott Kalasnyikovot a polgári engedetlenségéhez? Hiszen nála nagyobb civilt és aktivistát ki ismer?
Abba már belemenni sem akarok, hogy egy külföldi ország nagykövetsége – még ha marhára szövetséges és baráti is – miképpen mer beleavatkozni a magyar belügyekbe. Azt sem vetem fel, hogy mi lenne a reakció, ha mi hasonlóan járnánk el Washingtonban. Ez van, ezzel a jelek szerint együtt kell élni, mint az ebola-járvánnyal és az extra McDonald’s-szósszal.
Meg azzal, hogy a hazai libbal megmondó embereit kiveri a boldog veríték, ha az amerikaiak beszólnak nekünk – Brüsszel és Berlin is pöpec, de a csillagos-sávos azért mégiscsak tutibb. Az ő kedvüket rontanám el két apró megjegyzéssel.
Egy: jelenleg a Magyarországgal kapcsolatos nyilatkozatokat a Szabadság téren és a tengeren túli külügyben is azok teszik, akiket Barack Obama illetve Hillary Clinton pakolt oda. Még ők teszik. Még! Mert valljuk meg, Trump elnöknek és Tillerson külügyminiszternek kisebb baja is nagyobb annál, mint hogy mi történik Pesten.
Vegyétek már észre, hosszú hónapok óta kormányoznak, de még egy nagykövetet sem neveztek ki ide! A levitézlett „régi külügyi demokraták” meg jó, hogy egykori gazdáik kedvében akarnak járni, hiszen rövidesen mennek a privát világba, kell a támogatás. Hozzájuk képest egy amerikai „helyi vezetőnek” is több reális hatalma és befolyása van. Például Eric Holcombnak, Indiana állam kormányzójának, aki tegnap Orbánnal barátkozott a Parlamentben.
Kettő, és ez a fontosabb: Magyarországon a magyar választók döntenek. Ebben a budapesti amerikai nagykövetség legfeljebb takarítónői szinten lehet erős.
Szóval ne éljétek bele magatokat a miniszteri székekbe!
0 Megjegyzések