Hirdessen itt

Assad: a szélsőségesek szinte minden európai muszlim imahelyen és közösségben jelen vannak

Szinte minden mecset az extremista vahabita ideológia befolyása alatt áll Európában, s pénzügyi támogatást kap a szélsőséges eszmék terjesztéséért – többek között erről is beszélt Bashar al-Assad szíriai elnök az indiai köztelevíziónak adott interjújában.
Az interjú során felmerült legfontosabb kérdéseket, s az arra Assad elnök által adott válaszokat magyar fordításban közöljük. A teljes változat (angol nyelven, arab feliratozással) itt érhető el.

Elnök úr, gyakran szokta említeni, hogy bizonyos államok állnak a terrorszervezetek mögött, mint például Szaúd-Arábia és mások. Megkérdezhetem, hogy önök szerint mi a valódi oka ennek a konfliktusnak Szíriában és hogy kit vádolnak elsősorban ennek a kirobbantásával?

Ha tárgyilagos akarok lenni, akkor lehet azt mondani, hogy ha nem lennének hibák a társadalmon és az országon belül, akkor a külső tényező jelentősen kisebb súlyú lenne. Ezért mi szoktunk beszélni a saját hibáinkról is. De végeredményében nem mi vagyunk azok, akik ide hozták a terroristákat. Nem mi vagyunk azok, akik támogattuk őket, vagy az ideológiájukat. Az elsődleges támogatója az ő harcuknak Katar, mégpedig a nyugati államok áldásával és felügyeletével. Itt elsősorban Franciaországról és Angliáról van szó. Ugyanakkor, nem beszélhetünk Franciaországból és Angliáról az Egyesült Államok említése nélkül, hiszen ezek ketten nem mernének semmit sem tenni az USA engedélye nélkül. Mindannyian tudjuk, hogy az eseményeket legfelülről az itt az Egyesült Államok felügyeli, amely megengedi másoknak, hogy különböző szerepeket töltsenek be azokban. Ha valakit vádolni akarunk azzal, hogy terroristákat támogat Szíriában meg, hogy felelős a vérengzésekért, akkor elsősorban az egyértelműen a Nyugatra, valamint Katarra, és végül Szaúd-Arábiára kell mutatnunk – a legutóbbi egyébként egy évvel a konfliktus kirobbanása után csatlakozott a másik kettőhöz. Persze Törökország szerepéről sem feledkezhetünk meg egy pillanatra sem, hisz ő volt a legfőbb játékos a terrorizmus terén.

Elnök úr, említette az Egyesült Államokat. Mint tudjuk, történelmi ellentét van Szíria és az Államok egymást követő adminisztrációi között, de az Egyesült Államok elnüke, Donald Trump éppen most fejezte be az első közel-keleti látogatását. Mit gondol, olyan ember Donald Trump, akivel lehet egyezkedni?

A probléma az Egyesült Államokban az egész politikai rendszer, ez nem egy emberről szól. Trump megválasztása bizonyította számunkra, s bizonyítja újra és újra, hogy az elnök csupán egy színész – nem ő a döntéshozó. Ő része annak a a csoportnak , amit „mély államnak” vagy „mély rezsimnek” nevezhetünk – ez az, ami diktálni szokta, az USA elnökének is, hogy mit csináljon. Ezt bizonyítja az, hogy Trump – miután elnök lett – egyből vissza is vonta a legtöbb ígéretét és a szavait, melyeket oly nagy garral hangoztatott a megválasztása előtt. Majdnem minden ígéretével kapcsolatban 180 fokos fordulatot vett. Miért? Azért, mert a „mély állam” nem engedné meg neki, hogy egy bizonyos irányba haladjon. Épp ezért számomra Trumppal, mint egy emberrel talán elképzelhető lenne a tárgyalás – ő egy jó ember –, de  tud ez az ember bármit is tenni ebben az ügyben? Nem tud! Az Egyesült Államokban egy elnök képtelen bármit is elérni vagy bármin változtatni! Az egész állam, úgy értem a „mély állam”, az egyetlen, ami  bármit el tud érni. És ez a probléma! Ez a “mély állam” nem fogad el partnereket sehol a világon. Ők csak a bábokat fogadják el , a csatlósokat meg a proxykat. Ők ezt fogadják csak el, mi pedig ezek egyikéhez sem tartozunk.

Elnök úr, kérdezni szeretnék arról, ami április negyedikén történt.  Aznap a világnak azt mondták, hogy egy vegyi támadás vagy vegyi incidens történt Szíriában. Sokat kérdezték önöket már erről a témáról korábban, de kérem mondja el nekünk, hogy mi az igazság az április 4-ei incidenssel kapcsolatban, illetve, hogy ön mit gondol, ki áll az egész mögött?

Minden politikus mondaná ilyen esetben azt, hogy “Nem! Nem mi tettük ezt!” – erkölcsi, vagy egyéb okokból. Nem a megszokott módon szeretnék most válaszolni önnek erre a kérdésre. Tegyük fel a kérdést magunknak, hogy mi lenne a logikus? Használni egy ilyet – már ha egyáltalán lenne ilyen fegyverünk, de nincsen semmilyen kémiai fegyverünk egyébként –, de tegyük fel, hogy van ilyen fegyverük és akarjuk használni, nézzük meg innen: egy héttel az említett incidens előtt a terroristák nyerésre álltak, mi azonban nem vetettük be. Miért használtuk volna egy héttel később, amikor mi állunk nyerésre és a terroristák vesztésre? Másodszor, a támadás a megtévesztést szolgálta, civilek ellen történt, városokban. Szóval, ha mi akartunk volna használni ilyen fegyvereket, miért nem a terroristák ellen vetettük volna be azokat a civilek helyett? Ez az egész sztori logikátlan és szürreális. Tehát ki is áll a támadás mögött? Nagyon egyszerű erre a válasz: az Amerikai és nyugati titkosszolgálatok, a terroristákkal együtt. Azért rendezték meg ezt a színjátékot, hogy legyen indokuk Szíria megtámadására. Ez meg is történt néhány nappal a vegyi támadás után, amikor az egyik katonai repülőterünket megtámadták az amerikaiak, s valójában ezzel a terroristákat támogatták, mert az ISIS ugyanazon a napon indított támadást ellenünk, mint amikor az amerikaiak lebombázták a repterünket. Démonizálni, re-démonizálni akarják a szíriai államot, és ez volt az egyetlen dolog, amivel ismét ellenünk tudták fordítani a közvéleményt.

Elnök úr, mikor a terrorizmusról, vagy annak az ideológiájáról beszélnünk, ezt nem tehetjük anélkül, hogy ne szólnánk a vahabizmusról vagy a vahabita befolyásról beszélnénk az egész világon, de főleg Nyugat-Ázsiában. Ha specifikusan országokról beszélünk, mondjuk Szaúd-Arábiáról: Szaúd-Arábiának hogyan sikerült elkerülni a kritikákat a saját tettei miatt és azokat például Iránra átirányítani?

Hogy egész pontosak legyünk az “elkerülni” kifejezés itt nem pontos, mégpedig azért, mert amikor a szaúdi uralkodócsalád megalapította a királyságot, akkor azt a vahabita intézménnyel együttműködve és annak felügyelete alatt tette, vagyis a kettő egy. A vahabita intézmény és a szélsőségesség, a szélsőségesekkel együtt védik ezt az államot, mert ez az ő államuk. Szóval ez egy. Nem lehet a szaúdi uralkodócsaládról és a terrorizmusról, mint két külön entitásként beszélni. Nagyon őszinte leszek önnel: ők nem kikerülik, ők exportálják a terrorizmust, a szélsőségességet, a világ összes többi helyére. Majdnem minden medresze [muszlim hittudományi iskola – a szerk.] és mecset Ázsiában illetve Európában anyagi vagy ideológiai támogatást kapott a vahabita intézménytől könyvek és egyéb eszközök által. Ezért mondom, hogy ők nem elkerülték ezt, hanem exportálták.

Ha már kifejezetten a jelenleg is folyó Iszlám Állam, vagy Daesh elleni küzdelemről van szó: hány hónapot adnak a Daesh-nek, mennyi idő lesz, amíg kiűzik őket az önök szuverén területeiről?

Ha a mi háborúnkról akarunk beszélni, a külső háborúkkal való összefüggésben, akkor mindenek előtt tudni kell, hogy az ISIS nem túl erős és csupán pár hónapba kerülne legyőzni őket, még az An-Nuszrával együtt is. A probléma itt az, hogy az ISIS az Egyesült Államok támogatását élvezi. Az Egyesült Államok csak az elmúlt hat hónapban háromszor támadta meg a hadseregünket, ami épp az ISIS ellen harcolt. Minden alkalommal, amikor az USA megtámadta az erőinket egy területen, akkor az ISIS is támadást indított ellenünk, s elfoglalta azt. Tehát a logikus válasz a kérdésére az, hogy a nemzetközi támogatás mértékétől függ a terrorszervezet élete. Ez a válaszom.

Elnök úr, (…) ha visszamehetne az időben, csinálna-e bizonyos dolgokat másképp?

Ha a mindennapi dolgokról beszél, abban mindig vannak mindig különböző megközelítések, szempontok, amiken keresztül nézi az ember azokat, szóval, mondhatjuk, hogy ezek kapcsán lehet másként csinálnék dolgokat. De ha a fő stratégiai fejlécekről beszélünk mint például a terrorizmus elleni háború, akkor igen természetesen ugyanúgy harcolnánk a terrorizmus ellen. Ezt az alkotmányunk és a törvényeink is előírják. Kormányzatként ez kötelességünk, megvédeni az embereket. Ez vitathatatlan. Az is, hogy mindenkivel tárgyalnunk kell, ideértve a terroristákat is. Természetesen, ez egy stratégia, melynek úgy látjuk, pozitív hatása volt. Az más kérdés, hogy ezen miként lehetne módosítani vagy fejleszteni, de mint fejléc, mi azt gondoljuk, hogy [a terrorellenes harc – a szerk.] teljesen helyes volt. Helyénvaló volt a különböző országok felé való nyitás, még a nyugatiak felé is – melyek azt állították, hogy segíteni akarnak Szíriának, ez korrekt volt, de nem ezt tették. Én úgy gondolom, hogy az egyetlen hibánk az volt, hogy elhittük azt, hogy a Nyugatnak vannak értékei, elvei. Így gondolkodtunk az Egyesült Államokról is. Meg, hogy azt is elhittük, hogy néhány államnak –például Szaúd-Arábiának – bármiféle elvei is lennének, miközben kiderült, hogy az egyetlen elvük a vahabizmus.

Elnök úr, sokmindent lehet hallani személyesen önről a nyugati médiában. Láttuk a humanitárius oldalát annak, ami az országában történik, a képeket és videókat arról, ahogy gyermekek szenvednek a konfliktus miatt. Láttuk Alan Al-Kurdi esetét, aki holtan sodródott ki Törökország partjainál, láthattuk Amran Daqnish-t, a fiút, aki egy mentőautóban ült, láthattuk Bana Al Abd-ot, akinek a Twitter-bejegyzéseit rengetegen olvasták. Szokott néha arra gondolni, hogy ez az egész konfliktus túlságosan is elhúzódott, és hogy mindenkinek, de tényleg mindenkinek de mindenkinek vissza kellene végre lépni a szakadék széléről?

Ha a Nyugatról beszélünk most, ők ezt egyszerűen nem tehetik meg, mert minden meghátrálás vagy fordulat esetében a közvélemény számon kérné őket, hogy “Ti erről a gonosz emberről beszéltetek nekünk, erről a gonosz rezsimről, s mi hét éven keresztül gyilkoltunk, s most mondjátok el nekünk az igazat?” Ők nem mondhatják el az igazságot, szóval ezt folytatniuk kell, s egészen addig fogják mondani a hazugságaikat, míg végül a közvélemény le nem leplezi ezeket.

Olvasd el a többi hírt is a facebook oldalunkon!

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések