Egyre fáradtabb vagy, egyre kevesebb az energiád. Nincsen kedved már azokhoz a dolgokhoz sem, amik korábban még örömet okoztak. Kiégtél, legalábbis így hiszed.
Közben pedig összecsapnak feletted a hullámok. Alkalmazkodsz másokhoz, meg kell felelned, nem okozhatsz csalódást… de azt, hogy neked mi a jó, hogy neked mi a fontos, senki meg se kérdezi… Már te sem kérdezed meg magadtól jó ideje.
Életed begyűrűzött mások köré. A figyelmedet az köti le, hogy másokhoz igazodsz. …
Kinek az életét éled? Két világ határán: ő nem enged az életébe, de a sajátodat már nem éled...
- Benne vagy egy kapcsolatban, ahol csak várakozol, mert te mindig készen állsz a pároddal lenni, de valahogy ő nem. Így te igazodsz, átszervezel,… stb, csak mert ő igazán nagyon fontos neked.
- Már kérdezni is alig mersz, tervezni főleg nem, kifejezni, hogy mire vágysz, vagy mire nem, azt meg végképp nem mered, mert azzal talán sok lennél a kedvesednek. Igazodsz és igazodsz ahhoz, amit szerinted ő elvár, és amiben szerinted ő jól érezheti magát. Szerinted.
- Te az Ő életét, az ő szabályait, az ő igényeit, az ő idejét éled, míg ő valójában nem akar tökéletesen beengedni az életébe. Két világ határán rekedsz. A sajátod nem fontos, nincs rajta figyelmed, ő pedig nem nyit kaput neked.
- A bizonytalanság e lebegésben tucatnyi kételyt és kérdést vet fel benned, amin az elméd rágódni fog, keresi a sok biztos pontot és információ híján ki akarja találni a hiányzó képkockákat. Persze, mindig a legrosszabb forgatókönyvet vetíti le, hiszen az elme így működik, a legrosszabbra készít fel téged. Minél inkább agyalsz, annál inkább a párodon a figyelmed és annál több energiádat viszi el ez az idegen léted…
- Vagy benne vagy egy munkában, egy projektben, ahol hiányzik az érdek-közösség, és bár te tudod, hogyan működhetnének jól a dolgok, nem akarsz irányító lenni. Talán sok okod is van erre. Nem-et mondani nem mersz, nehogy csalódást okozz és nehogy összetörjön a kép rólad, amit eddig kialakítottál. A helyzet a fejedre nő, egyre több és több a fárasztó helyzet, egyre többet kell védekezned és egyre kevésbé mered megosztani a saját véleményedet és elképzeléseidet…
A megfelelni vágyás azon a ponton túl, amikor a saját életedet háttérbe szorítod, egy béklyóvá, csapdává válik.
Már nem szeretetből akarsz jót tenni. Már nem odaadásból vagy kedves és előzékeny, hanem mert jobb a “békesség”… és közben elfelejted, hogy a saját életedről letérve épp azok életét és szabályait éled, amikhez igazodsz.
Ez már nem szeretet. Ez küzdés és harc, melyet a félelmeid vezetnek…
Azért fáradsz, azért fogy az erőd, mert a figyelmed, a döntéseid nem magadon vannak. Azért vagy kimerült, mert az ÉLET benned épp másoktól függ.
Mások életét éled.
Ettől fárasztóbbat nehéz elképzelni, ráadásul, azok akiknek az elvárásaihoz így igazodsz, többnyire nem is értékelik azt, amit teszel. Csak használják, csak elveszik. Hogy is értékelnék, hiszen sokszor kéretlenül adod, kéretlenül igazodsz, és úgy csinálsz, mintha ez neked önzetlen jócselekedet lenne. Pedig nem az már.
Ha azonban a saját életedet háttérbe szorítod folyton másokért, akkor te vagy az első számú ember, akinek nem fontos a saját élete! Te vagy az első, aki nem fordít figyelmet rád! Te vagy az első, akinek eszébe se jut már megkérdezni tőled, hogy mit szeretnél, mire vágysz, mi adna NEKED örömet?
Nem vagy az utadon, nem vagy a saját életedben!
Állj bele az életedbe és minden kisimul, minden a helyére kerül és Te megerősödsz, stabillá válsz! Hogyan?
Semmi sem fog annyi energiát, erőt és stabilitást adni, mint az, hogy a saját életedet kezded élni. Hiszen TE akkor lehet jó helyen, ha önmagadat éled!
Senkinek a segítsége, senkinek az elismerései, ajándékai, energiái, szeretete vagy hite nem tud feltölteni annyira téged, mint az, ha beleállsz abba, amit te szeretnél.
Amikor ugyanis végre önmagadra (is) figyelsz, azzal a forrásodat, a benned élő életet kezded élni. A forrásod “felizzik benned és tágítja az energiáidat, éled benned a tűz, a szikra, a lélek, maga a teremtőerő”. (Ezt szorítottad le akkor, amikor mások kezébe adtad az életedet, miközben azok a mások nem akartak élni vele….)
Hogyan állj bele az életedbe? Mit jelent az, hogy beleállsz?
Az, hogy éld a SAJÁT ÉLETEDET azt jelenti, hogy azt teszed, ami neked (is) jó, abba mész bele, ami neked (is) jó, arra indulsz, ahol jól érzed magad. Keresed és megadod magadnak az örömforrásokat, és végre döntéseket hozol arról, ami neked jó! Ha kell, néha nem-et mondasz másoknak. Ha kell elmész onnan, ahol nem érzed jól magad! Ha kell leépítesz egy-egy kapcsolatot, ha kell, állást váltasz, ha kell, új hobbit találsz… stb.
Hogyan csináld ezt lépésről lépésre?
1. Először is beszélgess el önmagaddal!
- De arra figyelj, hogy őszinte legyél magadhoz! Úgy beszélgess, hogy minden egyes mondatod ALANYA te legyél! Ha például azt mondod magadnak, hogy: “szomorú vagyok, mert a páromnak nem vagyok elég fontos…” akkor épp nem jársz hatékonyan az úton. Ezzel nem őszinte vagy. Ezzel csak egy áldozat vagy és nem OKOZÓ vagy az életedben. Okozó akkor leszel, amikor ráébredsz arra, hogy TE tehetsz önmagadért és senkire sem kell ehhez várakoznod.
- Vagyis őszinte így leszel magadhoz: “szomorú vagyok, mert nem tudom elérni, hogy a párom azt tegye, amit én szeretnék, ezért azt gondolom, hogy nem vagyok elég fontos neki.”
- Ha a helyzetet így őszintén fel tudtad tárni, akkor felteheted a kérdéseidet magadnak:
- “Miért várok olyat, amit ő nem tud, vagy nem akar megtenni?”
- “Milyen megoldások lehetségesek még arra, hogy jól járjak?”
- “Miért hiszem azt, hogy nem vagyok fontos neki?”
- “Lehet, hogy fontos vagyok, csak épp ő másképp fejezi ki?”
- “Mit tehetnék én, hogy jobban érezzem most magam?” ÉN MIT TEHETNÉK, hogy ÉN jobban ÉREZZEM magam?” “Hogyan gondolkodjak, mire figyeljek, hogy jobban érezzem magam?
- Milyen hasznokat tudok találni ebben a helyzetben?”
- Ez olyan beszélgetés, ami előre visz! Az őszinte alanyiság és a nyitogató kérdések nyitnak és juttatnak előbbre!
2. A beszélgetés önmagaddal nagyon hasznos. A leghasznosabb, amit tehetsz magadért. Ezzel ugyanis a figyelmedet önmagad építésére és támogatására fordítod. “Ahol a figyelem, ott az energia“, így épp szeretettel teli energiát adsz önmagadnak. Erősödsz. Így kezdesz hinni, bízni magadban, dönteni… és ettől erősödsz és egyre stabilabbá és egyre energikusabbá, lendületesebbé és elégedettebbé válsz.
3. Már csak meg kell tenned azt, amit megbeszéltél magaddal és így okozója leszel az életednek, vagyis Te teszel önmagadért és azért, hogy BOLDOG lehess! … és leszel is! Innentől teremted az életedet, mert Te magad vagy a teremtő erő, ami végre önmagad hasznára lendületbe hoztál!
Hogyan hat ez majd másokra?
Ha te visszanyered az életerődet és elégedett leszel, az vonzó lesz mások számára is. Fényleni, sugározni fogsz. Mások örömmel lesznek a teredben, de közben tisztelik is azt, mert végre Te is tiszteled az életedet. Ha nem-et mondasz, akkor azt mások tiszteletben tartják majd, sőt, igazodnak hozzád, mert a stabil “nem” is biztonságot ad nekik ugyanis, így aztán átlátják a teret, átlátják a határokat és könnyebben terveznek ezzel, mint a bizonytalanságoddal.
Megéri a saját életedet élni! Nem hisztiből, nem dacból állni ki magadért, hanem ezért, mert már látod azt, hogy mik a vágyaid és mik a lehetőségeid! NE a hibát keresd magadban, hanem a MEGOLDÁSOKAT! Mert Te magad egy jókora lehetőség, képesség- és megoldás kupac vagy, csak vedd észre és ÉLJ VELE!
Szeretettel kívánok neked ezen az úton örömteli felismeréseket!
Szerző: Némethi Erika, tündérszív.hu
0 Megjegyzések